2019. április 9., kedd

Második bejegyzés

2013. június 21.
Péntek
Porkkalanniemi – Finnország

A legelső Porkkalában töltött pillanatban tudatosult bennem, hogy miért is titkolózott Hanni ennyire
az utazással, társasággal kapcsolatban. Pontosabban akkor, amikor az autópályáról lehajtva egy kellemes félórás út után egy olyan villa előtt állt meg barátnőm, amelyet bár élőben sosem, de magazinokban annál többször láttam.
– Ide jövünk? – vontam fel szemöldököm grimaszolva.
– Aha – vigyorgott szélesen. –Petriék meghívtak minket, de úgy gondoltam jobb, ha ti csak itt szembesültök vele. Meglepetés!
– Elhiheted, én nem fogok hasra esni attól, hogy Kimi Räikkönen házában leszünk – mormogtam, míg kikászálódtam a kocsiból. – Két éve a Bläkeben buliztunk, akkor is volt valami haverja, akinek a haverja a miénk is – vállat vontam. – Azt hiszem, tudjuk egymásról, hogy ki a másik, de nem lettünk bemutatva egymásnak.
– Jó, de akkor te nagyon a drága párodra összpontosítottál – pimaszul utánozta mozdulatom.
– Attól függetlenül ezt itt – a ház felé biccentettem – eléggé semmirekellő pasasnak gondolom.
– Hol van az emberközpontú, derűs természetű, pozitív hozzáállású Minttu? – fonta keresztbe karjait durcásan.
– Tíz perce olvasta a Seiskát – vigyorodtam el. Naná hogy volt egy cikk a vadul bulizó Icemanról.
 – Ne foglalkozz vele, tudod, hogy egy szennylap – legyintett megbocsájtó módon–, most viszont egy egész hétvégét töltünk ebben a mesés villában!
– Honnan tudod, hogy mesés?– pillogtam gonoszul, míg vállamra hajítottam táskámat.
– Inkább hozd ezt – kezembe nyomott három üveg Finnlandiát és vidáman elindult az óriási kapuk felé.

Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor besétáltam a házba.Távolabbról zene foszlányok kúsztak felém. Tágas terü, nagy belmagasságú, világos helyiségbe léptem, ahol Petrin és Kajon kívül nem volt más. Illetve csak én nem láttam. 
– Sziasztok – az érdekes hang mögülem jött. Felé fordulva egy pillanatra elakadt szavam, fekete pólót és napszemüveget viselő férfi lépdelt felénk a teraszról. – Kimi vagyok.
– Minttu – feleltem – hello. Ő itt Johanna – barátnőmre pillantottam. – Köszönjük a meghívást.
– Nincs mit – vont vállat könnyedén, én pedig az óriási ablakhoz indultam, hogy megnézzem a csábító kilátást.
– Hm, micsoda segg – morrant fel mögöttem Kimi, egy pillanatra lemerevedtem, majd dühös pillantással fordultam felé.
– Hogy mondtad?– kérdeztem vissza felháborodva. Jó, nézze meg a seggem, elvégre pasiból van, és a legnagyobb kánikulában nyilván csak egy farmer sortot kapok magamra, de ne adja a tudtomra. Főleg ne ilyen alpári módon.
 –  Már bocs – folytatta lazán –, de ez tény.
Megingattam a fejem, egy amolyan hát ez a pasi reménytelen fintor mellett és elsétáltam mellette, tudomást sem véve jelenlétéről.
 – Petri megmutatja a szobátokat – gonosz vigyorral az említett felé fordult, aki szem forgatva battyogott hozzánk.
– Nem vagyok bejárónő – szuszogta. Én viszont egy cseppet sem bántam, hogy nem Kimi kísér az emeletre. A micsodasegg’– emmel elindultam fel, szabályosan éreztem, hogy ő az említett testrészem bámulja. Az üvegkorláton át visszanéztem a nappaliba, naná hogy végig figyelt.
– Baszott meleg van már most – panaszolta Kimi míg ledobta pólóját.
Találkozott tekintetünk, futó mosoly jelent meg arcán és a pillanat már véget is ért.

Pár órával később úgy döntöttem megbocsájtok. De nem felejtek.
– És mi a terv? – pillantottam Kimire miközben számhoz emeltem a poharam. Valamilyen vodkás ital volt benne, amit házigazdánk kevert.
– Igazából semmi különös. A parton állomásozik a yachtom, van pár pofás vizi cucc benne.
– Máglyát is gyújtunk? – tudakoltam.
– Szeretnéd?– kérdezett vissza.
– Milyen finn vagy te, hogy nem? – kérdeztem vissza én is.
– Majd a szaunában megmutatom, hogy mennyire vagyok finn – vigyorodott el csúfondárosan, majd a srácok felé vette az irányt. Bosszantó! És bunkó is.
– Úgy látom, elég jól elvagy Kimivel – lépett mellém Ida, hogy töltsön egy újabb adag Räikkönen féle csodakoktélt.
– Mint a többiekkel – vontam vállat sokadszor aznap. Nem is értettem igazán mi ez a nagy lelkesedés a barátaim részéről. Én pont úgy tekintettem erre a pasira, mintha nem lenne híres. Sőt, talán inkább kétkedve fogadtam, hiszen annyi mindent lehetett olvasni kicsiny hazánk nagy sztár pilótájáról. Nyilván igyekeztem nem előítéletesen gondolni házigazdánkra, de azért a kisördög, az kisördög. Főleg a beszólása után nehezen hittem el, hogy egy úriember. És nem segített a vadul bulizós kép megváltoztatásában az sem, hogy pontosan egy olyan vad buliba cseppentünk, amelyről olvasni lehetett a magazinokban.
Tombolt a nyár, és Kimi nyaralója tele volt emberekkel, itallal, cigarettával.

Talán három óra felé járhatott az idő, amikor a tó partján úgy igazán beindult a buli. Nagyjából huszan lehettünk a stégen, és míg mi a fűben heverészve némi sör társaságában figyeltük az eseményeket a kemény férfiak, Kimi vezetésével őrültebbnél őrültebb dolgokat műveltek.
– Valld be, hogy van valami ebben a pasiban – kortyolt italába Hanna, miközben tekintetével a vadul száguldó jetsky– t figyelte.
– Mondjuk tény, hogy hamar el tudja engedni magát az ember a társaságában – vallottam be. – És nagyon vicces. Rég nem nevettem ennyit –tettem hozzá.
– Az is tény: itt vagyunk vagy tízen csajok, és tulajdonképpen csak veled foglalkozik – mosolyodott el hamisan Ida.
– Nem tudom, ezt honnan veszitek – sóhajtottam fel.
– Hát nem az én seggem dicsérte meg – vigyorgott tovább barátnőm. Na, témánál vagyunk!
– De még hogy! – folytatta Hanna.
 – Azt hiszem, ezt most újra töltöm inkább – mutattam fel üres poharam és a sörcsap felé indultam. Nem mondhatnám, hogy kerültem volna őt, de nagyon nem is rohantam hozzá, mindenféle hülye dologgal. Nem úgy, mint mások…
És talán pont ez volt az oka annak, hogy ő mégis valahogy mindig mellettem kötött ki.
Hallottam Ida jelentőségteljes, és szerintem rosszul álcázott köhögését, amikor Kimi mellém lépett.
– Jól szórakozol? – tudakolta, míg napszemüveget varázsolt elő. Bosszantott, hogy a továbbiakban saját tükörképem láttam viszont.
– Igen – feleltem tömören. Most mit ömlengjek neki olyanokat, hogy fantasztikus a buli? – Úgy tűnik, hogy nem?
– Csak csendes vagy – vont vállat. Elnéztem mögötte, valóban az ittasabb állapotban lévő csajok hangosan heherésztek a fiúkkal.
– Csupán nem ismerlek – szaladt ki számon.
– Ezen változtathatunk – válaszolta, és én nem tudtam eldönteni, hogy komolyan mondja e, vagy csak úgy.
Nem mondhatnám, hogy nagyon sokat beszélgettünk azon az estén, hiszen nem is arról szólt a napunk. Egy buli kellős közepén, amikor körbe vagy véve egy csomó ismeretlen ismerőssel, haverokkal, barátokkal nem személyeskedsz.


2013. június 22.
Szombat
Porkkalanniemi – Finnország

Egy végtelenül hosszú, átbulizott nap után késő hajnalban kerültem ágyba. Fáradt és kissé részeg is voltam mire nyugovóra tértünk. Arra számítottam, hogy nehezen tudok majd elaludni a hely idegensége miatt, de a bennem lévő ital, és fáradság hamar elnyomott, miután a pihepuha ágyba bújtam. Álomtalan álmomból úgy riadtam fel, ugyanis az alsó szintről egy nagy csörömpölést hallottam. Mikor felültem az ágyban egy pillanatig nem is tudtam hol vagyok, aztán az előző nap emlékei egyszerre öntötték el ébredező elmémet.
Kicsit heverésztem még az óriási ágyon, miközben azon járt az eszem, hogy ez a szoba majdnem akkora, mint az én icipici lakásom Helsinkiben. Végig járattam tekintetem a helyiségen, és akaratlanul is eszembe jutott, hogy mekkora gazdagság vesz most körül. Kíváncsi lettem volna arra, hogy a tegnapi embertömegből kik azok, akik valóban Kimi miatt voltak itt, és kik azok, akik az említett gazdagság, és hírnév miatt. Gyanítottam, hogy az utóbbi a több.
Jó ötletnek tűnt beiktatni egy gyors zuhanyt a reggeli kávé előtt, majd összepakoltam cuccaim. A farmersortom láttán bevillant a tegnapi Kimi jósegg’ beszólása. Összességében pozitívabb lett a véleményem róla, még ennek ellenére is. Nagyon sokat nevettem Kimi hülyeségein, régen nem találkoztam ennyire vicces emberrel. Vagy talán még sohasem. Úgy gondoltam jó lenne a barátjának lenni. De csak ennyi. Hiába nyaggattak a lányok azzal, hogy Kimi mennyit foglalkozik velem. Túlságosan link alaknak tűnt, pontosan olyannak amilyen hírek keringenek róla. Legalábbis a csajozási szokásait illetően. Arról nem is beszélve, hogy nemrég billent igazán helyére az életem, semmi szükségem nem volt egy kapcsolattal járó nyűgökre, főleg nem egy olyan pasival, mint Kimi.

Lent eléggé nagy kupi fogadott. Az elképzelhető összes vízszintes felületen poharak, üvegek sorakoztak. Házigazdánkon kívül azonban egyetlen lélek sem volt jelen.
– Hello – szólaltam meg mikor a közelébe értem. Ő nekem háttal állt, és nagyon matatott maga előtt.
– Reggelt’ – mormogta, majd olyan hirtelen fordult meg, hogy meghökkentem tőle. –Megijesztettelek? – vigyorodott el ördögien, mert persze nem kerülte el figyelmét a kis megingásom.
– Csak meglepődtem – vontam vállat. –Akad egy tiszta bögre? – néztem körbe.
– Milyen kérdés ez? – morogta és az egyik szekrényhez lépett. – Kávé?
– Kérek – bólintottam.
– Itt maradsz szaunázni? – kérdezte miközben öntött a koffeinos italból.
– Egy komplett buli hétvégét tartasz a társaságnak? – pislogtam rá.
– Nem. A társaság jó része már lelépett. És ez olyan program, amin csak mi leszünk páran – hosszan nézett szemembe – , különben is kell a méregtelenítés egy ilyen nap után.
Hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak. Mielőtt még túl kínossá vált volna szótlanságam belépett Kimmo.
– Mizu napsugár? – kérdezte könnyedén, míg kávét öntött magának. Látszott, hogy teljesen otthonosan mozog Kimi házában, így biztos lehettem abban, sokadszorra van itt.
– Nálad még hat a pia? – vigyorodtam el.
– Én pia nélkül is kibaszottul jó fej vagyok – felelte elégedetten.
– Szerénységed lenyűgöz!
– Majd meglátod – megrántotta vállait. – Van egy olyan érzésem, hogy ezen túl többet látlak itt – tette hozzá vigyorogva.
Kimi telefonjának csörgése szakított félbe minket, ránézett a kijelzőre és ki is nyomta a hívást.
– Megadod a számodat? – pillantott fel rám.
– A számom?
– Tudod, az a kilencjegyű valami, amit akkor használsz, ha beszélni akarsz valakivel, de az éppen nincs ott – magyarázta vigyorogva. Most lehet, hogy nálam hat még mindig a pia? Egyre furább dolgok történnek ugyanis.
– Na nem mondod – nyögtem fel. –Minek neked az én számom?
– Gondoltam szólok, ha megint buli lesz – felelte lazán.
– Micsoda megtiszteltetés – gonoszkodtam szelíden és a pulton heverő újság szélére firkantottam a telefonszámom. Ő csak rápillantott, majd beírta telefonjába. Meglepetésemre rá is nyomott a hívás gombra.
– Ugye tudod, hogy ez az a kilencjegyű valami, amit akkor használsz, ha beszélni akarsz valakivel, de az éppen nincs ott – utánoztam vigyorogva mikor rezegni kezdett mobilom.
– Csak csekkoltam, hogy nem kamu számot adtál e meg – válaszolta. – Túl egyszerű volt megszerezni ugyanis.
– Nélkülem is meg tudtad volna – világosítottam fel. Ő volt Kimi, biztos, hogy nagyjából egy percébe telt volna megszereznie, ha én nem is adom meg.
– Áh, nem akartam kihagyni a döbbent arcodat – folytatta gonoszkás vigyor mellett.
– Te nem félsz, hogy visszaélek ezzel a számmal, ha kóstolgatsz? – lengettem meg előtte mobilom.
– Hát nem így kóstolgatnálak – végigsimított állán, amolyan ragadozó módon, sikeresen zavarba is hozva engem. Ismét megszólalt a telefonja, ezúttal azonban homlokát ráncolva figyelte a kijelzőt. – Ezt fel kell vennem – mondta, és magamra hagyott kószáló gondolataimmal.
Mikor visszatért feszült és nyugtalan lett, biztos lehettem benne, hogy nem egy kellemes beszélgetésen van túl.
– Változott a program – közölte szinte nyersen. – El kell utaznom. Kimmo itt marad, úgyhogy nyugodtan készülődjetek.
És már ott sem volt. Csak a fura hangulat maradt meg, amit a hívás hozott magával.
Amúgy sem akartam Porkkalában maradni, Kimi nem éppen egyértelmű utalásai után úgy éreztem jobb, ha távolabb kerülök tőle, mintsem közelebb. Nem akartam ugyanis a sokadik nő lenni az életében…

Sziasztok!
Egy fontos vallomás: ez a történet nagyjából 2017-ben kezdődött a gondolataimban, de az a pár ember, akinek akkor felvetettem  azt mondták, hogy nem lenne jó ezt így megcsinálni. Utólag: lehet, hogy nem kellett volna rájuk hallgatnom.De végül kialakult.
Fontos, hogy az első rövid bejegyzés ne szegje kedvetek, lesz olyan, ahol 10 oldalon átt olvashattok egy egy napot, viszont mindennek kell egy alap. És mivel a sok info alapján van egy remek idővonalam, nem fogok semmit elkapkodni :) Sok sok valós infóm van, ami remek alapot ad a történetnek. Szóval jó szórakozást a részekhez :)
Várom a visszajelzéseket :)
M.


6 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszik és kiváncsi vagyok mit hozol ki a történetből. Bár alapból valamiért nekem Minttu nem volt szimpatikus a Te történeted miatt kezdem megkedvelni. :)
    Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az igazság, hogy anno, mikor bekerült a képbe, és ugye nem tudhattuk, hogy meddig, milyen szinten lesz Kimi életének a része, én sem kedveltem :D Nem volt szimpi, aztán ez úgy megváltozott :)

      Törlés
  2. Nagyon tetszett, már alig várom a következő részt. Remélem, hogy nem kell rá sokat várni. Kíváncsian várom, hogy hogyan alakul a történet. Örülök, hogy újra írni kezdtél már hiányoztak a történeteid.
    Kriszti

    VálaszTörlés
  3. Szia! Nagyon jó volt olvasni, alig várom, hogy folytasd! Nagyon tehetségesen írsz, szinte látom magam előtt amit olvasok. Mea

    VálaszTörlés
  4. Annyira fura ezeket a képeket látni, mert Mintuu sosem volt kövér és az arca mégis mennyivel kerekebb ezeken a képeken is...

    Az a legjobb benne, hogy tényleg akár történhetett így is, mert teljességgel hihető és a beszámolókhoz passzoló :)
    Várom a továbbiakat is :)
    Perla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezt úgy írtam meg, hogy elolvastam újra Minttu interjúit, és Kimi önéletrajzi könyvének azon részét, ami kettőjükről szól :) Például ez a "jó segg" duma valóban elhangzott, persze azt már nem tudhatjuk, hogy milyen szituációban :D

      Törlés